A keleti és a nyugati kereszténység eltérő fejlődése, a
pápaság felemelkedése
Az
egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben
Alant pedig egy igen bő vázlat, képekkel, ábrákkal. A képek kattintásra nagyobbak lesznek! :)
A
kereszténység eltérő fejlődése keleten és nyugaton
· 476-ban nyugaton megbukik a császárság ®
az Egyház függetlenedik
· Keleten viszont minden marad a régiben - Cezaropapizmus
· Nyugaton marad a latin nyelv, keleten viszont a görög lesz
az uralkodó
· Az arab terjeszkedés miatt a keleti Egyház defenzívába
szorul
· Nyugaton viszont a latin Egyház egy sor barbár népet
megtérített
· István pápa a longobárdok ellen Kis Pippintől kért
segítséget (751), cserébe elismeri királynak
· Az új államban (756) a pápa lesz a világi uralkodó
A
nagy Kelet-Nyugati Egyházszakadás
·Bizánc lenézte a barbár nyugatot, Róma pedig Bizánc helyett az
új nyugati államok felé fordul
·1054-ben végleg kettészakad a kereszténység
o Nyugat,
latin nyelvű, Római Katolikus Egyház
o Keleti,
görög nyelvű, Ortodox Egyház
Szerzetesség
·Eleinte remete-mozgalom keletkezik
·Később ezek a remeték társaságokat alapítottak
·Szigorú életvitel
·Az alap az evangéliumi tanítások megélése: szegénység,
tisztaság, engedelmesség
·Keleten Szt. Vazul regulája és rendje terjed el – elmélkedő
szerzetesség
·Nyugaton Nursiai Szt. Benedek rendalapítása lesz tartós és
nagy hatású - bencések
·Ora et labora!”
·Tevékenységük: földművelés, könyvmásolás, hittérítés
·
A X-XI. században a vallásosság felerősödik, szentek,
az ereklyék tisztelete.
·
Az embereknek azonban nem felelt meg az
elvilágiasodott egyház
·
Reformmozgalom indult ezért a hitélet megerősítésére
és az egyház megtisztítására. központja Clunyi bencés kolostora.
·
Visszatérnek az ősi regulákhoz, s új szerzetesrendek
is alakulnak: ciszterciek, premontreiek.
·
Felléptek a szimónia, azaz az egyházi
méltóságok vásárlása ellen,
·
megjelent a papi nőtlenség (cölibátus)
követelése, hogy a papok csak a hivatásukkal törődjenek.
·
Az 1059-es lateráni zsinat intézkedései:
·
elfogadták a cölibátust,
·
megtiltotta a világi invesztitúrát, vagyis, hogy
világiak iktassák be hivatalukba a püspököket,
·
kimondták, hogy a pápát ezentúl a bíborosoknak kell
megválasztaniuk.
·
A római pápa a XI. század végére megszerezte a nyugati
kereszténység vezetését, kivívta a világi hatalomtól való függetlenségét.
A pápaság a reformok élén
·
VII. Gergely pápa , egykor cluny szerzetes 1075-ben
kiadta a Dictatus Papae-t,
amelyben politikai követeléseket is megfogalmazott:
-
kizárólagos vezető szerepet a pápaságnak a római
katolikus egyházon belül,
-
felsőbbséget a világi hatalommal szemben.
A német-római császárság a XI.
században
Az egyházi reformokat, míg azok a hitéletet
érintették, a császárság támogatta. Mivel az invesztitúra jelentős hatalom volt
számukra, hisz az általuk kinevezett egyházfőkre – és azok birtokaira- támaszkodva
igazgatták a birodalmat, a császár elutasította a pápaság politikai
követeléseit.
Invesztitúra
harcok
Az
állam és az egyház, a világi és a lelki hatalom nagy vetélkedése, a pápaság és
a császárság hatalmi küzdelme, a keresztény Európa feletti vezető hatalomért.
Az összecsapás az invesztitúra-jog kapcsán
alakult ki.
Az
első szakasz (VII. Gergely – IV. Henrik)
·
1075-ben
VII. Gergely kiadta a Dictatus Papaet, majd megtiltotta a világi invesztitúrát,
ezzel nyíltan hadat üzent a császárnak
·
1076-ban
IV. Henrik megfosztotta VII. Gergelyt a pápaságtól, aki válaszul kiátkozta őt
az egyházból.
·
1077-ben
IV. Henrik elzarándokolt Canossába
·
Utána
fegyveres küzdelmek
·
1122-ben II. Callixtus pápa és V. Henrik
megegyezést kötnek, ez a wormsi
konkordátum. Ennek értelmében ketten adták át a jelvényeket, így
a jogokat is. A világi dolgokban a császárnak, az egyházi dolgokban a pápának
tartoznak engedelmességgel az egyházi emberek.
A
második szakasz (III. Sándor – I. Frigyes)
A
harc a gazdag Észak-Itáliáért folyt. Ez a terület hivatalosan a császárság
részét alkotta, de az Alpok miatt nem igen érvényesült a császár a hatalma. Két
párt alakult ki, a guelfek, akik pápapártiak, és a ghibellinek, akik császárpártiak.
1176-ban Legnanonál végül a császár
vereséget szenvedett, megismételték a
wormsi konkordátumot.
A pápaság kísérlete az európai hegemóniára
·
1215-ben felállításra került
az inkvizíció, az egyházi törvényszék az eretnekek ellen.
A harmadik szakasz (II. Frigyes –
IX. Gergely)
A pápaság a 14.-15. században
· A harcokban maga is gyengült, világi hatalma és
gazdagsága ellen mozgalmak indultak
· hamarosan a feltörekvő francia királyság
befolyása alá kerültek („avignoni fogság”:1309-1377.)
· 1378-ban a pápa visszatért Rómába, de
Avignonban is választottak egyet, ez a nagy nyugati egyházszakadás.
· Reform-mozgalmak indultak. Luxembugi Zsigmond
császár a konstanzi zsinaton (1414-18) végül felszámolta az egyházszakadást, de
a reformok elmaradtak.
A keresztes háborúk
Céljai:
·
megsegítsék
a keleti keresztény hittestvéreket és visszahódítsák a muszlim uralom alá
került szentföldi területeket.
·
a
keleti kapcsolat gazdasági érdekei és az európai „népességfelesleg” lecsapolása
·
feudális
anarchia levezetése –a hitetlenek ellen háborúzzanak a földesurak, ne egymás
ellen,
·
az
egyház és a pápaság európai tekintélyének helyreállítása ill., az
egyházszakadás felszámolása
II. Orbán a clermonti zsinaton (1095) meghirdette a harcot a Szentföld
felszabadításáért.
·
A
kereszteseknek 1099-ben sikerült Jeruzsálemet elfoglalniuk,
·
latin-keresztény
fejedelemségeket hoztak létre.
·
Az
1270-es évekig Európából nyolc nagyobb és számtalan kisebb sereg, hadjárat
indult, a Szent Sír védelmére pedig önálló szerzetes-lovagrendek alakultak.
·
A
végső győzelmet azonban a muszlim túlerő és a keresztesek, az európai államok
közötti ellentétek miatt nem sikerült biztosítani.
Következmények:
·
fellendült
a levantei kereskedelem (Genova és Velence óriási jövedelem), az európai gazdaság
·
Európa
érintkezésbe került az antik és az arab tudomány és kultúra vívmányaival,-
keleti pompa, étkezés, fürdő
·
ugyanakkor
feléledt a dzishád és véglegesítette a nyugati és keleti egyház közötti
ellentétet is
A
keresztény államok, a zarándokok védelmére, ellátására szerveződtek meg.
Johanniták: Templomosok: Német
lovagrend:
Eretnekmozgalmak
A
XII. századtól Nyugat-Európában terjedőben voltak az eretnekmozgalmak, a
kathar-albigens és valdens mozgalmak. Hirdették:
-
az
őskeresztényi elvekhez való visszatérést,
-
elítélték
az egyház gazdagságát és fényűzését,
-
nem
ismerték el az egyházi hierarchiát és a római pápát sem.
A pápaság fellépett ellenük. III. Ince keresztes hadjáratot
hirdetett a dél-franciaországi albigensek ellen, 1215-ben pedig a lateráni
zsinat elrendelte az eretnekek felkutatását, melyre létrehozta az inkvizíciót.
A kiátkozás az egyik legsúlyosabb büntetés volt a középkorban,
akit kiátkoztak, nem vehette magához a szentségeket, bárki büntetlenül
megölhette, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon.
Szerzetesrendek
a 13. században
Szent Domonkos által létrehozott domonkos rend.
Kezdetben tényleges koldulásból tartották fenn magukat.
Kolostoraikat az emberek között, a városokban építették fel. Fontos volt az emberekkel való kapcsolattartás: gyóntatás, prédikálás,
majd később a tanítás. A domonkosok megkapták az inkvizíció irányítását.
Képek forrása: a Száray-féle tankönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése