A tatárjárás és az ország újjáépítése
IV. Béla idején
IV. Béla politikája a
tatárjárás előtt
Célja: a királyi hatalom
tekintélyének, a királyi birtokállománynak a visszaállítása, a III. Béla
korabeli állapot.
Intézkedései:
birtokadományozások felülvizsgálata – sok birtokot vesz vissza, mind a
báróktól, mind az egyháztól, mind a szerviensektől, várjobbágyoktól.
Bevezeti az írásbeli
kérvényezést (petíció) rendszerét, egyszerre korszerűsíti a közigazgatást, és
növeli tekintélyét.
Leszámol András híveivel
A királyi tanácsban elégeti
a bárók székeit – ezzel is növeli a tekintélyét.
Befogadja a tatárok
menekülő kunokat (Kötöny vezér és 40 ezer embere). Úgy vélte ők támaszai
lehetnek a bárók elleni küzdelmében, s a tatárok ellen is. Azonban a nomád és
pogány kunok és a letelepedett keresztény magyarok között számos konfliktus,
összeütközés keletkezett.
Összességében Béla lépései
elégedetlenséghez vezettek, Béla szakít, legalábbis felhagy 1239-ben a birtokvisszavétellel.
A tatár támadás
A veszélyről Julianus
baráttól értesült az udvar. A domonkos-rendi szerzetes első útján
(1235-36) ráakadt az őshazában (Magna
Hungaria) maradt magyarokra. Az elválás óta eltelt közel 800 év ellenére
megértette nyelvüket. Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok
megtámadni készülnek Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla
királynak. Julianus barát 1237-ben megpróbált visszatérni a magyar őshazába, de
csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét
a betörő mongolok közben elpusztították.
Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel
nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Ezt Béla válaszra sem
méltatta.
A veszély nagyságát
nehezen mérték fel, csak Kijev eleste (1240 dec.) után kezd körvonalazódni.
Külső segítségre nem lehet
számítani – az invesztitúra-háború épp dúl a pápa és II. Frigyes császár között.
IV. Béla szervezné az
ellenállást, de a birtokosok vonakodnak – nem tartják nagynak a veszélyt, az
sem tartanák bajnak, ha a királyt megleckéztetné a tatár, aki szerintük, mint
előtte már megtette néhány nomád nép, csak betör, aztán kimegy.
A tatárok 1241 márciusában
elsöprik a Vereckei-hágónál lévő erőket és betörnek az országba, hamarosan már
Vácot dúlják gyors csapatai.
Közben Pesten a német
polgárok megölik Kötönyt (a kunokat tatár kémeknek tartván), a kunok
fosztogatva kivonulnak dél felé, útközben két magyar sereget megverve.
A döntő ütközetre 1241
ápr. 11-én Muhinál kerül sor, amelynek vége katasztrofális magyar vereség lett
a Batu kán vezérelte tatároktól.
A vereség okai:
Béla rossz hadvezér, rossz
a haditaktika. Az ellentétek miatt nem volt teljes a mozgósítás és lanyha volt
a katonai fegyelem. A nomád harcmodor nem ismerete. A csatából a király is nehezen
menekül meg, a tatárok üldözik. Ausztriában Babenberg Frigyes nem fogadja be,
sőt elfoglalja a nyugati vármegyéket. Béla végül Trau várában lel menedéket.
A tatárok dúlják az
országot, 1242 telén átkelnek a Dunán is. Márciusban váratlanul kivonultak az
országból. Feltételezett okai: Ögödej nagykán meghalt, s Batu érdekelt volt az
utódlásban; a nomád harcitaktika része, hogy az első támadás a megfélemlítés, a
második a végleges hódítás; esetleg mégis jelentősebb volt a helyi katonai
ellenállás.
A pusztítás mérlege
Megmenekülni csak a kőépületek,
leginkább a kővárak tudtak. Pl.: Pozsony, Esztergom vára – de magát a várost
feldúlták a tatárok, Pannonhalma. A lakosság 20-50%-a elpusztult a feltételezések
szerint, közel félmillió a két millióból. Egy külföldi krónikás szerint
Magyarország 350 éves fennállás után megszűnt létezni. A pusztítás főleg a
magyarságot érintette, a hegyvidékek lakosságát kevésbé. A dúlást követő
éhínségben is nagyon sokan meghaltak, hisz a 41-es terményt vagy a tatárok
vitték el, vagy learatni se tudták, s elmaradt számos helyen a vetés is, kevés
volt az élelem a megmaradtak számára is.
IV. Béla reformjai
Rendet teremtett a
birtokviszonyokban. Már ő maga is adományoz – de feltételekkel. Katonaállítási
kötelezettséget és várépítést vár el az adományozottól. Jelentős várépítési
mozgalom indul meg, királyi és világi egyaránt.
Támogatja a
magánhadseregek megerősödését (bandériumok), rájuk alapozta az ország haderejét.
Fejleszti a királyi
haderőt is, visszahívja a kunokat (fia István felesége a kun fejedelem lánya
Erzsébet lesz), a városoktól is megköveteli a katonák kiállítását és azt, hogy
vegyék kőfallal körül a települést – ez a városi kiváltság feltétele lesz. A
királyi haderő nagy részét továbbra is a szerviensek adják.
Gazdaság
Újra jó minőségű pénzt
veret, fejleszti a városokat,
telepítésekkel növeli az
ország létszámát: visszahívja a kunokat: Kiskunság, Nagykunság, betelepíti a
szintén nomád jászokat, mindkét csoport külön közigazgatás alá kerül. Bár a
beilleszkedéssel gond van, az elnéptelenedés miatt kevesebb a konfliktus.
Béla engedélyezi a világi
és egyházi előkelők betelepítéseit is – eddig ez királyi jog-
Nemcsak betelepítés van,
hanem bevándorlás is. Délről a vlachok (oláhok – románok), északról a csehek,
lengyelek. Az ország lakossága ekkor 70-80%-ban még magyar.
Külpolitika: Cél a tatárveszély elhárítása. Szövetségi viszony
Haliccsal, Lengyelországgal. Nyugaton a Babenberg örökségért (Ausztria) küzd
Béla, ez nem sikerül.
IV. Béla
szervezőmunkájának köszönhetően az ország elég hamar talpra állt, méltán
nevezhetjük őt a második honalapítónak.
